Májusének

Koszos február csikordul
annyi beteg éve már,
s örök lenne ez a május
ha a halál megtalál.

Felküldtetek, fel a várba
ezer évek óta már…
Könnye gyönggyé megfagyasztva
vár a didergőkiràly.

Én oldjam meg?? Szegény ördög,
kopott hörcsög, krumplibáj??
Hisz az egész vilàg fázik,
akkor is ha napba száll!

Épp csak egy kis lángom pislog,
az is csak itt legbelül.
Fel kell nyitnotok a szívem
kerül amibe kerül.

Gyöngyhalász, ha mélyre süllyed
s utoljára felmerül,
veszek még egy nagy levegőt,
Májusisten hogy repül!

Majd jön a nyár! Vigyorog, mint

lukas hatos, telihód,
foggalma sincs, a teremtő

május csókja mire vót.

Költ csak, játszik, elhiszi az
óccsó nyerő szériát,
s elveszíti a szerelem

nyögve hordott kisfiát.

Herceg!
Azt hiszed, hogy tiszta a sok

szirom,illat, rebegő?
Olcsó bűnén meghasonlott
szép haldokló szerető.

Szarka Tamás

2017. május 5.