…. és igen. Megint a Nemzeti Összetartozás Napja. Szép. Nagyon. Jobban kell, mint egy falat kenyér. JOBBAN!
Én mondom, akit hárommilliomod-magammal
kizártak Magyarországról. Igaza van Illyés Gyulának :
magyar az, akinek fáj trianon. Így: kisbetűvel. Mert ez nem egy város, hanem egy tömeggyilkosság hitelesítésének a helye. Tudjuk-é ugyanis, hogy hány javakorabeli ember akasztotta fel magát az istállójában, mikor megkapta a cédulát, hogy másnap fel lesz rakva egy vonatra örökre?! Tudjuk-é, hogy hány ember pusztult bele a fájdalomba? Tudjuk-é, hogy a mai napig! megkapom én, s velem együtt milliók a Kárpát-medencében, OTTHON! , hogy menjünk el?! Ne beszéljünk nyilvánosan magyarul?! Ja, hogy ezt rossz hallani? Túdom, túdom. Meg hogy nincs mit ezzel már kezdeni? Hagyjuk az egészet a francba?! Értitek-é szépsèges magyarok, ott az anyaországban, akik kissé undorodva elfordítjátok épp felemelkedő, vagy már megfáradott fejeteket az egésztől, hogy mi lenne, ha holnap kapnátok egy emailt, hogy évtizedekkel kiizzadott lakásotokat – házatokat 24 órán belül hagyjátok el örökre? S menjetek idegenek közé? Ja, hogy ez ma már úgyse lehetséges? Na ezt a történelem legostobább mondatát sokan sokszor elmondták már ezelőtt. Rossz vége lett. Tudjuk-é, hogy a mai napig ezért a gaztettért SENKI SOHA NEM KÉRT TŐLÜNK BOCSÁNATOT?! Pedig igény lenne rá…. tudjuk-é, hogy SENKINEK MÉGCSAK LELKIISMERET-FURDALÁSA SINCS ott a nyugati félen? SŐT! HOGY CINKOSAN ÖSSZEKACSINTANAK?? HOL AZ A BÍRÓSÁG, aki kimondja végre, hogy HÁNY EMBERT ÖLTEK MEG, HÁNY FOLYÓT, HEGYET, VASUTAT, GYÁRAT, FALUT, VÁROST LOPTAK EL????????????
Tudja ezeket mindenki ma Magyarországon? Vagy legalább elegen? A Nemzeti Összetartozás Napja erről szól Kedvesek! Hogy legalább AKARJATOK minket megérteni. Ez már nekünk elég. Mert 2018-ban ez sem kevés. S ( nem ) csak egy napot kérünk. Hát legalább TI értsetek ebből valamit. Az Èg szerelmére! Ez a mi halk kérésünk. Csak egy nap engedjétek magatokhoz a gondolatot. Erős testvéreket szereztek vele. Mert mi erősek vagyunk. Pedig ám nem is akartunk. Fájdalomban , keserűségben és igen, könnyekben erősödtünk. Lettünk Mátyás bús hada. S hozzátok hajolnánk szeretetben. Engedjetek magatokhoz! Mert az öreg fát a kérge tartja el……
Ölellek benneteket dalomban: Szarka Tamás
