Titok legyen
Szarka Tamás: Az ég szerelmére, koncert a Nemzeti Színházban, egy előadás margójára
Miért tud több lenni egyik előadás a másiknál, miért ad többet egyik előadó, mint a másik? Pontosan tudjuk a különbségeket, de ezeketek a kérdéseket mégis ritkán tesszük fel. Egyesek szerint egy előadás a technikán, a látványon az időzítésen múlik, minden létrehozható, akár ugyanúgy újra meg újra. Én magamon ugyanakkor azt tapasztalom, hogy egy művészi produkció akkor érint meg igazán, ha a művész mélyen megéli önnön munkáját, úgy fordul befelé, a közönség előtt olyan mélységekben utazik, hogy szinte féltem, aggódom miatta, hol jár, ahol a madár se jár… Bátorság kell ehhez, nem is akármilyen.
„Titok legyen, titok legyen az életem…” dúdolom magamban Szarka Tamás koncertje után a Nemzeti Színház kijárata felé. Ez az ember mer érezni, mer fájni, és meri ezt közvetíteni. Egyszerre büszke, patetikus, felemelő, ugyanakkor szerénykedő, igyekvő, mindenkinek megfelelni próbáló zseni. Tamás zenéje nekem szól. Olyan hangzás, olyan kidolgozottság és olyan életérzés, ami nem szólhat mindenkinek. Nekem szól. Egy vagyok a sok közül, és mégis, ott álltam a tömegben, a teltházas Nemzetiben a negyedik vastaps után és nézegettem az embereket. Nem vagyok egyedül, sokan vagyunk. Emlékszem, beszélgettünk Tamással, nem sokkal a koncert előtt, azon bizonytalankodott, hogy kell-e ő, érdekli-e ő az embereket. Szíven szúrt akkor engem Tamás latolgatása. Bennem volt, hogy mindent meg kell tenni, hogy Tamás érezze, hogy kell, nagyon kellenek a dalok, azok a dalok, Tamás dalai és Tamás maga, és kell az is, hogy zenéje eljusson minél többekhez. Amikor tehát ott álltam több száz emberrel a Nemzetiben Tamás koncertje végén és együtt tapsoltam velük, akkor éreztem, hogyan tör utat magának muzsikája, éreztem azt is, hogy nem vagyok egyedül, ezzel a bíztatás vággyal sem, ezzel a szándékkal, hogy Szarka Tamást meg kell mutatni.
Tamás! Te sem vagy egyedül, Veled vagyok, Veled vagyunk. Menj tovább! Tamás, építs, dolgozz, énekelj, játsszál nekünk! Közel 40 éve vagy a színpadon, és most tettél még egy lépést előttünk Önmagad felé. Köszönet, hogy Veled mehettünk!
Déri Marcell, producer
Bp., 2017.3.27.
Fotó: Temesvári Gergely